A zanót jellemzői

A pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozó zanót vagy rekettye (Cytisus) bokrosodó cserje, Közép- és Dél-Amerikából származik. Sok fajtája ismert, hazánkban a körülbelül 2 m magasra növő közönséges zanót vagy seprűzanót (Cytisus scoparius) termeszthető sikerrel, melyből régen seprűt készítettek. Különleges szépségű, sárga színű virágait május elejétől egészen augusztusig hozza. A virágok a borsó virágaihoz hasonlítanak.

Hova ültessük a zanótot?

A zanót a kert napos, meleg részében érzi jól magát. A talaj pH értékre érzékeny, a savanyú talajt kedveli. Amennyiben a kertünkben meszes a talaj, ültessük inkább cserépbe. Az ültetés előtt dolgozzunk a talajba pelletállt szarvasmarha- vagy juhtrágyát. Az ültetést követően tömörítsük a talajt, majd öntözzük be alaposan a növényt. Cserépben nevelve a cserép aljába szórjunk agyaggolyót 3-4 cm vastagon. Az agyaggolyó vagy agyaggranulátum azért hasznos, mert az öntözés során magában szívja a felesleges vizet, és amikor a föld nedvességtartalma alacsonyabb lesz, visszaengedi a talajba a nedvességet, így segítségével könnyen megelőzhető a talaj kiszáradása és a túlöntözés is.

A zanót gondozása

A zanót nem igényel különösebb gondozást, termesztése egyszerű. A virágzás után, augusztusban metsszük vissza alaposan a vesszőket. Tavasztól őszig öntözzük rendszeresen. A cserépben nevelt zanót rendszeres öntözésére fokozottan ügyeljünk, tavasztól nyár végéig tápoldatozzuk két-három hetente. A zanótót zöld- és félfás dugványozással a legegyszerűbb szaporítani. A 8-10 cm hosszú dugványokat a növény idősebb hajtásairól vágjuk meg tavasszal, a fagyok elmúltával. Csak a hajtás tetején hagyjunk meg két levelet, a többit vágjuk le, és dugjuk a hajtásokat érett és átrostált, humuszban gazdag komposzt és homok keverékébe 2-3 cm mélyen. A dugványok földjét öntözzük rendszeresen, és a növényeket is permetezzük naponta-kétnaponta kézi vízpermetezővel. A legideálisabb, ha a dugványozást magas páratartalmú, 20 °C körüli helyiségben végezzük.

Grincsfa készítése a zanótból

A grincsfát vagy manófát a Grincs című mese ihlette. A sokak által ismert történet szerint a Grincs, azaz a zöld krampusz nem szereti a karácsonyt és a hozzá kapacsolódó díszeket, süteményeket, dalokat. Elhatározza hát, hogy tönkreteszi a karácsonyt, ellopja a karácsonyfát és az ajándékokat. A grincsfa alapja, vagyis szár része a zanótból készül. A zanótvesszők hosszú hónapokig megőrzik üde és dekoratív megjelenésüket. A grincsfa elkészítéséhez a zanót mellett szükségünk lesz egy mutatós kaspóra, florisztikai habszivacsra vagy másik nevén oázisra, fenyőágakra, ünnepi díszekre, termésekre, selyemszalagra, ragasztópisztolyra és vékony drótra. A kaspóból legjobb kerámiát választani, mert annak nagyobb súlya van, így nem fog feldőlni a manófa. Az is fontos, hogy a kaspó alja lyukas legyen, mert így a felesleges víz ki tud majd folyni belőle. A díszítéshez a karácsonyfadíszek mellett használjunk olyan természetes anyagokat, mint a fatoboz, a mahagóni szeletek, a bakuli, a dió, a fahéj, a narancs-, citrom- és lime karika, de díszíthetjük a grincsfát bogyókkal is, például csipkebogyóval, galagonyaterméssel, berkenyeterméssel, fagyalterméssel, magyalterméssel és borostyánterméssel is.

Amikor minden szükséges alapanyag és eszköz megvan, a grincsfa összeállítását kezdjük azzal, hogy az oázist a cserép méretéhez igazítjuk egy éles kés vagy tapétavágó segítségével, majd 15-20 percre vízbe áztatjuk. Ezután helyezzük az oázist a cserépbe, majd tűzzük a habszivacs közepébe a zanót- és fenyőágakat. Középen helyezkedjen el a zanót, körülötte a fenyőágak, amiket rögzítsünk egy vékony dróttal a zanóthoz. A drótot alulról felfelé kötözzük a növényekre, a zanót tetejét már sűrűbben tekerjük körbe a dróttal, mert így egyszerűbben meg tudjuk majd hajlítani. A drótszálat fedjük be egy mutatós selyemszalaggal, a csúcs részen sűrűn tekerjük át a szalaggal a zanótot. A díszeket, terméseket tetszés szerint rögzítsük erősen a grincsfára egy ragasztópisztoly segítségével.